Anyaság és perfekcionizmus

Minap privát kisbabás jóga órát tartottam egy anyukának. Nagyon szeretem a privát kisbabás jóga órákat, mert az óra tematikáját teljes mértékben az adott babához és mamához tudom igazítani, és ez mindenkinek így a legjobb. A csoportos óra is nagyon jó persze, hiszen ott találkozhatnak a mamák és a babák, csomó extra inger és tapasztalat fakad ebből, de ott kevésbé tudom minden egyes baba vagy mama igényét figyelembe venni - a legnagyobb közös nevező mentén halad a foglalkozás.
Szóval visszatérve ehhez a privát órához: ez az anyuka számomra az első pillanattól még sokkal több szeretetteljes jelenléttel fordult a babája felé a gyakorlatok során, mint általában az anyukák. Rengeteget mosolygott a babájára, becézte, extra puszikat és simiket adott a babájának, amiket a babája ragyogó mosolyokkal, édes gügyögéssel viszonzott. Elbűvölőek voltak ő és a kislánya :) Én messze nem voltam az én „kísérleti nyuszi” elsőszülöttkémmel ilyen jó anya! Sokkal bénább voltam! ;) Örömmel nézegettem ezt az anyukát és a babáját, mint afféle ideális etalont. Ilyennek kell lennie egy anyukának, igen!
Azért is szeretem a privát órákat, mert ott jut idő beszélgetni is kicsit. Felmerülhetnek babagondozási kérdések, amikben segíthetek, vagy csak kibeszélheti magát kicsit az anyuka, és könnyíthet a lelkén. Hát ez történt most is. Kiderült, hogy ez az anyuka végtelenül fáradt. Fáradt, mert egész nap azon pörög az agya és töri magát, hogy maximálisan fejlessze a kislányát. Könyvekből gyűjti a fejlesztő gyakorlatokat. Mindemellett teljesen egyedül birkózik a gyerekgondozás –és nevelés feladataival, mert a férje reggel korán elmegy otthonról, és este későn ér haza, amikor a baba már alszik. A nagypapa messze van. Olyan egyedül érzi magát. Ketten vállalták tudatosan ezt a gyermeket a férjével, most mégis mintha tökéletesen magára maradt volna a gyermekneveléssel. Emellett folyamatosan fej is az anyuka, mert fejés nélkül a délutáni és esti órákban nem elég a babának az anyatej. Igaz, gépi fejőt használ, de az is 30 perc alatt végez mindkét mellel alkalmanként. Kiderült, hogy ez az anyuka egy vérbeli perfekcionista, legalábbis ami az anyaságot illeti. Elmondta, hogy de hiszen gyerekkorunk óta arra vagyunk kondícionálva, hogy kitűnő tanulók legyünk, a munkában is mindig a maximálisat teljesítsük, és a gyerekünknek is megadjuk a maximumot. Csendesen hallgattam – mintha csak saját magamat hallgattam volna 16 évvel ezelőttről, amikor a saját kisbabámmal elég hasonló cipőben jártam.
Meghallgattam ezt az anyukát, aki váratlanul sírva fakadt, és kimondta a legfájóbb szavakat, amiket eddig titokban őrizgetett-morzsolgatott magában mélyen odabenn: „Boldognak kellene lennem, hogy itt van ez a gyönyörű baba! Lombik baba volt! Mindketten nagyon akartuk! Mindent megtettünk érte. És most mégsem vagyok boldog!”
Végtelenül együtt éreztem! Igyekeztem megnyugtatni, hogy jó, hogy ezt ki tudta mondani! És ha tudná, hogy hány anyuka érez ugyanígy, de nem meri elmondani senkinek, csak belülről rágja a bűntudat! És hogy itt a kulcs is! Nem kell tökéletes anyának lenni! Elég „elég jó” anyának lenni :) Nem kell egész nap fejleszteni a babákat! Napi egy óra minőségi foglalkozás elegendő. Nem éri meg a több, ha anya közben egyre fáradtabb és kiégettebb lesz! A baba megérzi, ha anya összeszorított fogakkal, de már nem szívesen, de még mindig csak ad, kötelességszerűen ad, és átmegy közben mártír anyába. Megérzi, és megzavarja a fejlődésben. A babának boldog mama kell ? Hiszen gondoljatok bele: az anyaság nehezebb, mint a segítő szakmák! És ott is ismerjük a kiégés fogalmát! Egy anya 24 órán át, heti 7 nap, hónapokon, éveken át segít egy kis életet úgy, hogy nem tudja éjszaka rendesen kialudni magát, nem jut hozzá a jól-érzéséhez szükséges mozgáshoz, Én-időhöz. Hogyan adhatna és adhatna és adhatna folyamatosan és szünet nélkül, ha nem tud feltöltődni? Valahogy fel kell tudni töltődni! A recept egyszerű: boldog mama -> boldog baba! Közhelyesnek tűnik, de igaz.
Azt beszéltük ezzel az anyukával, és így a Babás Fejlesztő Műhely megosztásának elején még egy cikket szenteltem ennek a témának, nehogy vérszemet kapjatok, anyukák, és nekiessetek a babáitok fejlesztésének a saját boldogságotok ellenében! ? Szóval azt beszéltük, hogy minden friss anyukának, amikor magához tér az első pár hónap enyhén holdkóros létéből (szoptatás, pelenkázás, büfiztetés, hordozás éjjel-nappal :) MEG KELL TALÁLNIA AZT, AMI FELTÖLTI! Tudod, pontosan tudod, mi az! Csak engedd meg magadnak! Szervezd meg magadnak! Erre legalább olyan szüksége van a gyerekednek, mint arra, hogy minőségi időt tölts vele, fejleszd és szeresd őt!
Ez az anyuka is azonnal tudta: a mozgást kell visszahozni az életébe, őt ez tölti fel. Kis torna otthon napi szinten; ajánlottam, nézzen utána a babakocsis futásnak, mert régen nagyon szeretett futni; ajánlottam neki a reflaxációs meditációt, amivel 27 perc alatt új emberré varázsolhatja magát, ha fáradtnak érzi magát. Van, akinek az olvasás, van, akinek az alkotás hiányzik. HOZD VISSZA AZ ÖRÖMÖT és ÉN-IDŐT az életedbe. Képes vagy rá! Tervezd meg, álmodd meg, gondold ki, szervezd meg, valósítsd meg! SZERESD MAGAD jobban, hogy még jobban SZERETHESD a babádat! Meg fogod látni: megéri, mert működik! :)



Kövess minket a Facebook-on!